Apró viaszcsöppek gyűlnek
tested minden pontján
gyertya vagy, viasz lélek
kérlek, olvadj szét már.
Nyomorodban füstölögsz,
de illatod finom, hívogat
hozz sötétet, szállj föl
velem nem, magadat add.
Apró gondok ráncolják már
homlokod minden barázdáját,
kényszeredett mosoly, várj
nem kértem tőled mást.
Leégett a csonk, imádkozván
borultam le eléd Ó uram most!
nem kérek mást, csak áldj!
többet nem adhatsz, sorvadok...
