Csaknem 20 év telt el a rendszerváltás óta. Ez olyan országokban, mint pl. Csehország, egy stabil demokráciát hozott létre, jól működő piacgazdasággal. Apróbb bukkanók akadnak, leszavazták a vizitdíjat az alsóházban, a szocdemek és kommunisták összefogásával. Nahát, mennyire mókás is tud lenni, ha az a fagyi nyal vissza, ami itthon meg támogatja. Na mindegy, nem ez fejtegetésem tárgya.
Valamiféle katarzisra vár ez az ország, és minél később jön el, annál kevesebben hisznek benne, és annál kevésbé lesz mozgatóereje. Van nekünk egy Magyarország nevű, szerencsétlen történelmi fejlődésű országunk, ami 1989 előtt halmozva vette fel a nyugati hiteleket(köszönjük Emese), hogy fenntartsa azt az életszínvonalat, amit sokan sírnak vissza. No igen, én is vágynék a Trabant-nadrágszíjtelek-3,60as kenyér kombóra, ha tudnám, egy amerikai bányász gyereke a 20 éves Chevivel furikázik érettségi előtt. Balfaszok. Ez még nem is baj, elvégre sokan sírtak a Horthy rendszer után Rákosi országlása idején, és folytathatnánk az analógiát. Persze mindig akadnak hülyék, akik csak a saját hasznukat nézik.
Szóval volt nekünk ez a rendszerünk, aminek a csődje után egyesek boldogan attól, hogy nem kellett elszámolniuk politikai tevékenységükkel, bekerültek a különféle aprópénzből szerzett vállalatok élére, és azt a gazdasági rendszert mozgatták sikerrel ami ellen ők ágáltak. Voltak ugyan reformerek, de azért ezt a gyors összeomlást még ők sem vizionálták előre, szóval nekem nem fogja senki sem bemesélni, hogy már a rendszer ellen dolgoztak a 70-es évek óta, mint Kovács elvtárs, aki lassan 5. éve szállt fel a Brüsszeli Bulivonat nevű alkalmatosságra. Arról ugye hivatalosan senki sem beszél, hogy a hatalmi harcokban szenvedett vereség miatt, no de mindegy.
Ilyen újgenerációs kommunistánk nekünk Gyurcsány Ferenc, aki azóta szocialistává vedlette magát, és Che Guevera fesztre jár, ami persze annak fényében mókás, hogy őt elsőként végezte volna ki a kedélyes forradalmár, ha tegyük fel rászabadul országunkra mondjuk még élve 1999-ben. Olyan szociáldemokrata ő, aki évente több száz millió forintot keres, de még ez sem lenne baj, mert nyugaton is látunk erre példát, és itthon is képviseli az MSZDP-t Kapolyi elvtárs.
Már csak azért sem szabad őt kommunistának nevezni, mert ezt a címet az azóta szakadást megélt Munkáspárt kapja meg. El is értünk az egyik nagy anomáliához, ami a mai magyar állapotokat jellemzi. Van nekünk 20% szavazóbázisnyi kádárista nyugdíjasunk, akik nem azért szavaznak az MSZP-re, mert tetszik a programjuk, hanem mert ez az MSZMP utódpártja. Ami nem is igaz teljesen, mert a mai Munkáspárt az átalakult MSZMP, de persze a hatalmi potenciál mindig is túllépett az ilyen dolgokon.Szóval igazából Thürmer és Vajnai elvtársnak kéne büszkén szónokolnia manapság a parlamentben, mint egy 15-20% erejű parlamenti párt frakcióvezetőjének, már ha az ideológia alapot nézzük.
Valójában, ahova el szerettem volna jutni, az alábbi kérdéskörök:
- Csehországban miért sikerült kizárni a hatalomból a volt kommunista apparattcsikokat, nálunk miért nem?
- Ha ez sikerült volna most lenne egy normális szociáldemokrata pártunk, egy kommunista pártunk, jobboldali konzervatív pártjaink,liberális pártunk
- Mindezekben egy olyan ember sem lenne, akik akár egy percig is politikai hatalommal bírtak a Kádár rendszerben, és ez nekünk úgyvélem jó lenne.
- Ha ezek teljesültek volna, én nyugodt szívvel szavaznék egy szocdem, vagy liberális pártra.
A nagy elvakult idealizmusom helyett pedig van nekünk:
- Egy pártunk, amire sokan azért nem szavaznak mert utódpárt, és tele van olyan emberekkel akik szépen meggazdagodtak a rendszerváltásból. Persze vannak ám ott fiatalok is. Mondom: miért nem lépnek máshova, saját pártba, szocdem pártba. ti mondjátok: ott nincs karrier, nincs pénz. Én mondom ez igaz, de akkor ez egy spirál. A szavazók nagy részét meg szívja fel az a párt, ami kádáristákból áll, és csak az Orbánnal való riogatás hat rájuk.
- Egy pártunk, aminek elég sok előző rendszerből menekült embere van, de persze retorikájában nagyban támadja az utódpártot, mint kommunista kutyát. Eközben persze ő beszél úgy, mint aki éppen 20 éve védi a fennálló rendszer oszlopait. Nem mellékes, hogy közben meg van egy kis kereszténydemokrata beütése az emberünknek, amivel tuti elüldözi azokat a fiatalokat, akik nem a másik oldalra szavaznának.
- Egy pártunk ami liberális rendszerváltó, közben meg összefekszenek már 3. alkalommal az utódpárttal. No comment. Apám 90-ben és 94-ben is rájuk szavazott, aztán csoda, hogy nem vitte el a mentő, amikor koalíciót kötöttek.
- Egy pártunk, aminek az elnöke kalapgyűjteményével van elfoglalva, és többnyire azzal szórakoztatják magukat, hogy 10 évig 1 témával kampányolnak(most hogy eltörölték a haláladót, mit csinál az MDF?) és megfigyelgetik egymást.
