Az első kiskutya, aki megalapozta a kutyáktól való félelmemet
Nagyon sokat tettem a felejtésért, füstös kocsmákban töltötte délutánjaim, estéim, de még talán néha reggeleimet is. Pokoli szenvedés volt, a tartarosz összes kínja sem ért fel vele. Akkor még kerültem a betűvetés művészi célzatú formáit, így nem tudhattam mi a megoldás. Ám egyik reggel másnaposan ébredtem az Írók boltja mellett, amint egy kiskutya jelöli meg jellegzetes ebmódra lábamat. Bemenekültem hát az éppen nyitó egységbe, hogy védelemért folyamodjak. Ám nem templom volt, és nem is a középkorban éltünk, így a boltos meglátva lerongyolódott külsőmet, kiüldözött a boltból. Ám lesodortam kabátommal egy tintatartót, ami beleesett zsebembe, és magával ragadott egy írkát is, valamint egy köteg szigorúan nem újrahasznosított papírt. Utólag persze futás közben hallottam, hogy az eladó nem egyszerű véletlennek fogta fel az eszközök ilyentán mód hozzám ragaszkodását.
leültem egy padra a Király utcában, és megvizslattam mit sodort felém a sors. Felcsillant bennem a felismerés, itt az alkalom, hogy az előbbi kiskutyás sokkot kiírjam magamból. Kezem folyamatosan gyártotta a sorokat, a rímeket, több volt ez annál mint az előző keserű esemény kiradírozása. Minél több betű született meg a papírra, annál jobban kitisztult tudatom az évek óta azt ellepő felhőktől. Midőn tucatnyi kisebb nagyobb vers büszkélkedett papírjaimon, elmondhattam: kiírtam magamból a kiskutyáktól való félelmet! Örömömet nem értették meg az emberek, pedig pont Isten háza előtt voltam, a hűsítő árnyékot adó fasorok között. Egy tejfelesképű kölyök is éppen akkor jött ki a templom udvarának kapuján, és sajnálkozó pillantásokat vetett rám. Mindez azonban nem érdekelt, mert tudatában voltam annak, magszabadultam a sátán által rámaggatott kolonctól.
Egyik kiskutyás versem:
Őszinteség és bizalom
e kettő kell nekem.
Vagy ha nem kapok,
ellátlak tégedet.
Ellátásból köszönet
nincsen sok teneked.
Seggberúglak édes
ha úgyvéled szereted.
Kis mesémnek vége,
s folytatom az utat.
Messzebbre megyek
mint alpesi kiskutya.
